Shara és Zak
1. fejzet
Sötét éjszakába egy lány egyedül kodorgót az utcán. Fehér ruhája tele sárfoltokkal, kék haja meg vérben fürdöt. Esik az eső. Senki sincs csa a lány. Ijedt ki arcán könyek vagy eső csepek peregnek le? Még a lány se tudja. Neki támasztkodik a falnak és nézi a muzsikáló esőt.
Emberek mennek el mellete oda dobva egy vagy kétdollárt, mégis egy barna hajú fiú áll meg mellete.
- Mi történt veled, kislány? - kérdezi a maga csendes hangján. A lány csak zokog, nem tudja abba hagyni. A fiú megfogta a kezét és mélyen a szemébe nézet. Abba maradt a sírás. - Most már megmondanád mi történt? - kérdezi megint.
- Én... én... nem tudom. - mondta a lány. - Csak a nevemet tudom és a hogy mit láttam.
- Hogy hívnak és mit láttál? - mondta a fiú és legugolt mellé.
- Shara-nak és valami szörnyűt. Ott fekszek körülöttem emberek. Levagyok kötözve, nem tudok mozdulni. Aztán erős fájdalmat éreztem a kezemen. Annyira fájt és akkor minden elsőtétült. Megint felkeltem de mindenki le volt ütve, és én csak szaladtam. A Kezemen meg ez volt felírva: Energia Látó. - mutatta a kezét. Németűl volt felírva, de a fiú érthetően elolvasta.
- Mennyünk! - mondta Sharának és felkelt. A lány utána.
- Mi a neved? - kérdezi a lány.
- Zak. És én segítek neked rájönni a múltadtra. - mondta a fiú és megragadta Shara kezét. - Csukd be szemed, és koncetrálj! Képzelj el egy, Átlátszó kristályt.
- Megvan! És most? - kérdezi Shara, de mikor ezt kérdezte elállt az eső, sőt nap sütőtte ázot arcát. Lassan kinyította kék szemét es réten találta magát Zak-kel. - Mi történt és hol vagyunk? - kérdezte a lány. A fiú hozzá fordult, őz barna szemeivel és megszólalt:
- Mabadában! Az elveszetnek hitt városban, ahol Látok, Érzők, Táltosok és egyébb különleges lények laknak. És te egy Látó vagy. - mosolygot gyengéden a fiú.
- Mért te mi vagy? - hátrált a fiútól pár lépést.
- Táltos. Ezért tutalak megnyugtatni, és ide hozzni. Ember id nem képes betenni a lábát. - mondta afiú és magával húzta a lányt. - Gyere! - és bevetették magukat a városba.